Hazak?s?rt a Hold. ?sz

Hazak?s?rt a Hold. ?sz Zolt?n J?szter Nem harcoltunk ny?ltan a rendszer ellen. Megtanultunk ?gy viselkedni, mintha nem l?tezne. Ez is a harcunk r?sz?v? v?lt. Persze neki ez rosszul esett. Mi akik egykoron szabadon ?lt?nk, csak Isten el?tt hajoltunk meg. ?seink sz?lsebesen sz?guldottak a parip?ikon ?s szarvasokkal futottak versenyt. Nyilaikt?l f?ltek ?s remegtek a nemzetek mind! Ezek meg azt gondolt?k, hogy mi itt a K?rp?tok alj?ban feladtuk a f?ggetlens?g?nket! Hazak?s?rt a Hold ?sz Zolt?n J?szter Cover designer ?gota Veres © Zolt?n J?szter, 2021 © ?gota Veres, cover design, 2021 ISBN 978-5-0055-8791-6 Created with Ridero smart publishing system Igaz t?rt?neteken alapul? ?r?sok, amelyekben a k?pzelet j?tszik a val?s?ggal. Az olvas? egy sorozat harmadik r?sz?t tartja a kez?ben. Az «id?szaki lap» ?szi sz?ma, eml?kek ?s felejthetetlen t?rt?nelmi t?nyek ?sszess?ge. Nem mes?lni van kedvem, -ink?bb nem elfelejteni. Az inform?ci? ?z?n, amely nap mint nap ?r minket, megpr?b?lja kiszor?tani ?s maga m?g? rejteni a n?h?ny ?vtizeddel ezel?tti ?vek megt?rt?nt ?s felejthetetlen esem?nyeit. Ha az olvas?nak ?gy tetszik, ez?ttal is tekintse a le?rtakat kital?lt t?rt?neteknek.     J?szter Zolt?n Stradivari A kisfi? a t?zhely mellett ?lt. A nagyapja krumplit s?t?tt. Alaposan kiv?logatta a legszebbeket a kos?rb?l, megmosta, azut?n hozz??rt?en, egyes?vel berakta a krumplikat a bl?derbe. A finomra s?lt krumpli az illat?val bet?lt?tte, nemcsak a konyh?t, de az eg?sz f?utc?t is. Az?rt is, mert akkoriban a nagyap?k egyebet sem csin?ltak est?nk?nt, csak krumplit s?t?ttek az unok?iknak. A nagymam?k sem t?tlenkedtek. ?k k?sz?tett?k mindig a f?fog?st. Egy?tt volt a csal?d, ?s mi ezt nagyon ?lvezt?k. A Szab? csal?dot is a Kossuth r?di?ban. Meg Amerika Hangj?t. B?r ez ut?bbit nem nagyon ?rtett?k a csikorg?, berreg?, furcsa zaj miatt, amely valami technikai hib?b?l kifoly?lag, csak a nagysz?l?k kedvenc r?di??llom?s?t zavarta. M?gis ez volt a legfontosabb esem?ny est?nk?nt. Ekkorra m?r a krumplit is megett?k, ?s az ed?nyeknek sem volt szabad l?rm?zniuk t?bb?, mert akkor a nagymam?k kikaptak. Nagyon kellett figyelni, ?s az egyik ad?sban v?gre nek?nk is ?zentek az ?ce?non t?lr?l: «Pulika ?dv?zli nagymam?t a R?zsa utc?ban, j?l vagyunk. Anyuk??k ne agg?djanak, Dezs? b?csi m?g nem halt meg.» Nagyap?m azt mondta, hogy a nagymama f?lre?rtette, mert Micike nem is mondta azt, hogy «m?g nem halt meg». Mert az cs?nya dolog lenne, ?s ?gy esne le m?soknak a h?r, hogy anyuk??k a hal?l?t v?rj?k az amerikai b?csik?nak. Pedig nem is. Kisfi?k?nt, az ?regeket hallgatva, furcsa k?peket festett az ?letr?l a gyermeki elme. P?ld?ul, amikor arr?l besz?lgettek a nagyap?k egym?s k?z?tt, hogy «kor?bban, ez is, meg az is analfab?ta volt a faluban», akkor a kisfi? azt gondolta, hogy csakis egy k?l?nleges hangszerr?l lehet sz?, az «analfab?t?r?l». Egy olyan hangszerr?l, amelyen r?gen sokkal t?bben j?tszottak, mint m?r most, az ? ?let?ben. Ilyesf?le besz?lget?s ut?n t?rt?nt, hogy a nagyapa kik?s?rte a bar?tait, majd amikor visszat?rt a h?zba, akkor a kisfi? bizalmasan a karjai k?z? f?rk?z?tt, ?s arr?l faggatta az id?s embert, hogy hol lehetne beszerezni azt a fura hangszert, mert ? bizonyisten megtanulna j?tszani az «analfab?t?n». M?skor meg m?s vend?gek t?rtek be a nagysz?l?kh?z. Egyvalaki biztosan k?l?nb?z?tt a t?bbiekt?l. Nem is csoda, hiszen Hermina n?ninek m?r a neve is isteni eredet? volt. A kisfi? valahol kiolvasta, hogy a herminon?k, az ?s germ?n n?p egyik t?rzse voltak. Isten fiainak tekintett?k magukat. ?s mire nem k?pesek ezek az isten fiak. Hermina n?ni, ah?nyszor elj?tt a nagysz?l?kh?z, csak besz?lt meg besz?lt, ?s szavai emberfeletti k?pess?gekr?l ?rulkodtak. Annyi sok mindent tudott elmondani, hogy soha nem volt r? elegend? m?g a hossz? t?li este sem, hogy mindent, ami a falunkban t?rt?nik, alaposan deklar?ljon. Ha p?ld?ul senki nem tudott arr?l, hogy valaki teherbe esett a hajadonok k?z?l, akkor ? m?r azt is tudta. Nem volt el?tte rejt?ly. Azt besz?lt?k, ?tl?tott a falakon is. H?t ez?rt is j? ismeretet szerezni, meg k?nyveket olvasni, mert azokb?l legal?bb megtudhatjuk, hogy egyeseknek k?z?tt?nk isteni eredet?k van. K?l?nben az ember ?sszezavarodna. Persze ? sem tudott mindent. P?ld?ul, ha azt k?rdezt?k t?le, hogy mir?l besz?lt vas?rnap d?lel?tt a pap a templomban, azt m?r nem tudta ilyen alaposs?ggal elmondani, csak azt ism?telgette, hogy sz?pen besz?lt, meg hogy mindenki s?rt. Hogy mi?rt s?rtak, arra soha nem eml?kezett. Pedig nagyon tehets?ges asszony volt. Igaz, az ember nem jeleskedhet mindenben. M?g a herminon?k sem. Ez azzal is magyar?zhat?, hogy a l?nyegi inform?ci? kiszor?tja az elm?b?l a kev?sb? fontosakat. A nagysz?l?k fell?legeztek, amikor v?gre k?s? este az asszony tov?bb ment. Valah?nyszor kil?pett az ajt?n, az olyan volt, mintha mag?val vitte volna az eg?sz vil?got. Hogy a h?t?n e, vagy maga el?tt henger?tve, azt a kisfi? m?r nem tudja, de arra nagyon ?l?nken eml?kezik, hogy mennyire sajn?lta azt a szeg?ny asszonyt. Mondta is, «milyen neh?z lehet ennek a n?ninek, ennyi mindent ?szben tartania». Nagymama szem?lyes t?rgyai mind meg voltak jel?lve. Mindegyiken ott volt a csal?djuk monogramja. M?g a fakan?lon is. Remekm?veket k?sz?tett vel?k a konyh?ban. Stradivari b?nt ilyen j?l a szersz?maival, a legjobb nevet kiv?vva mag?nak a szakm?ban. Nagymama sz?vesen j?tszott a fakan?llal azut?n is, hogy a csel?ds?g m?r csak l?togat?ba j?rt be hozz?juk. Ilyenkor szok?sa volt hellyel k?n?lni a vend?geit ?s valami finoms?ggal megvend?gelni ?ket. ?nycsiklandoz? ?tel csod?kat hozott l?tre, amelyek fogyaszt?sa visszar?p?tette az embert a b?kebeli vil?gba. A nagymama eml?kk?nyv?n kereszt?l ?rz?kelhet? az a bizakod? nyugalom, amely azokat jellemezte, akik m?r a Nagy H?bor? el?tt is ?ltek. Szerencs?re siker?lt egy tejes csuporban elrejtenie d?dnagyapa feljegyz?seivel egy?tt a k?nyvecsk?t, miel?tt a beszpeka be?ll?tott az udvarukra ?s elvitt?k a berendez?st egy v?r?sre festett szek?rrel az ideiglenes k?zs?gh?z?ra. Amelyik darabra r? mutatott a lenin sapk?s f?rfi, azokat a b?torokat elsz?ll?tott?k. A csal?dtagok ?k?lbe szor?tott k?zzel, n?m?n ?lltak ?s n?zt?k, a fegyveres katon?k jelenl?t?ben, akik m?g?j?k sorakoztak, hogyan fosztj?k meg ?ket a m?ltjukt?l. A nagysz?l?k m?ltj?ban lapozgatva, az ardai hegyen szerzett ?lm?nyeket tal?lom. Kisl?ny kor?ban nagymam?t a nagyanyja ?s a nagyapja gyakran elvitt?k magukkal oda, hogy begy?jts?k a term?st, vagy id?nk?nt hozzanak haza valamennyit a pince ?rizete alatt ?ll? term?sekb?l. Конец ознакомительного фрагмента. Текст предоставлен ООО «ЛитРес». Прочитайте эту книгу целиком, купив полную легальную версию (https://www.litres.ru/pages/biblio_book/?art=67028708&lfrom=688855901) на ЛитРес. Безопасно оплатить книгу можно банковской картой Visa, MasterCard, Maestro, со счета мобильного телефона, с платежного терминала, в салоне МТС или Связной, через PayPal, WebMoney, Яндекс.Деньги, QIWI Кошелек, бонусными картами или другим удобным Вам способом.