?tv?ltozva

?tv?ltozva Morgan Rice V?mp?rf?zetek #1 Az ?TV?LTOZVA egy k?nyv, amely az Alkonyatnak ?s a V?mp?rnapl?knak k?v?n vet?lyt?rsa lenni, ?s amit majd a legutols? oldalig el akarsz olvasni. Ha szereted a kalandokat, a szerelmet ?s a v?mp?rokat, akkor ez a k?nyv neked sz?l! Vampirebooksite. comAz ?TV?LTOZVA az els? sz?m? k?tet a #1 Legkelend?bb sorozatb?l, A V?MP?RF?ZETEKB?L, amely tizenegy k?nyvet foglal mag?ba, t?bb mint 600 ?tcsillagos v?lem?nnyel. Az ?TV?LTOZVA c?m? k?nyvben (A V?mp?rf?zetek els? sz?m? k?tete), a 18 ?ves Caitlin Paine kiszak?tva tal?lja mag?t a sz?p k?lv?rosi k?rnyezet?b?l – amikor az anyja ?jra k?lt?zik – ?s r?k?nyszer?l,hogy egy vesz?lyes New York City-i k?z?piskola di?kja legyen. Az egyetlen rem?nysug?r az ?j k?rnyezet?ben Jonah, az ?j oszt?lyt?rs, aki r?gt?n megkedveli ?t. Miel?tt m?g a szerelm?k kibontakozik, Caitlin hirtelen v?ltoz?sokat tapasztal ?nmag?n. Egy olyan term?szetfeletti er? lesz rajta ?rr?, ami f?ny?rz?kenys?ggel, ?s t?pl?lkoz?si v?ggyal p?rosul - melyeket m?g ?nmaga sem ?rt. Am?g v?laszokat keres a k?rd?seire, addig a v?gyakoz?sa k?vetkezt?ben rossz helyen lesz rossz id?ben. A szeme el?tt egy rejtett vil?g ny?lik meg, amely a talpa alatt helyezkedik el, ?pp a vir?gz? nagyv?ros, New York City alatt. Caitlin k?t vesz?lyes kl?n k?z?tt tal?lja mag?t, ?pp egy v?mp?rh?bor? k?zep?ben. ?pp ekkor tal?lkozik Calebbel, a titokzatos ?s er?s v?mp?rral, aki megmenti ?t a s?t?t er?kt?l. Calebnek sz?ks?ge van Caitlinre, hogy elvezesse ?t a legend?s elveszett erekly?hez. A l?nynak pedig v?laszokra ?s v?delemre van sz?ks?ge. Egy?tt kell, hogy megtal?lj?k a v?lasz arra a sarkalatos k?rd?sre, hogy: ki volt a l?ny igazi apja? K?zben Caitlin k?t f?rfi k?z?tt verg?dik, mik?zben valami m?s is felmer?l k?z?tt?k; egy tiltott szerelem. Egy fajok k?zti szerelem, amely mindkett?j?k ?let?t vesz?lyezteti, ?s d?nt?s el? ?ll?tja ?ket, hogy mindent kock?ra tegyenek-e egym?s?rt… Az ?tv?ltozva egy remek t?rt?nek a fiatal olvas?k sz?m?ra. Morgan Rice j? munk?t v?gzett azzal, hogy egy ?rdekes csavart helyezett el a t?rt?netben, hogy mi minden t?rt?nhet meg egy tipikus v?mp?rmes?ben. Friss?t? ?s egyed?l?ll? hogy, Az ?tv?ltozva t?rt?net?ben megtal?lhat?ak a j?l ismert klasszikus elemek a fiatal feln?ttek term?szetfeletti t?rt?neteib?l. Az els? k?nyv a V?mp?rf?zetek sorozatb?l egy l?nyra…egy rendk?v?li l?nyra f?kusz?l! Az ?tv?ltozva egy k?nnyen olvashat?, de rendk?v?l esem?nyd?s… Aj?nlott mindenkinek, aki szeret k?nnyed term?szetfeletti rom?ncokr?l olvasni. ?rt?kelte P. G. The Romance Reviews Az ?tv?ltozva a kezdetekt?l fogva megragadta a figyelmemet ?s nem engedte el… Ez a t?rt?net egy leny?g?z? t?rt?net, amely p?rg?s ?s esem?nyd?s a kezdetekt?l fogva. Egy unalmas pillanat sincs benne. Paranormal Romance Guild ?tv?ltozva (a v?mp?rf?zetek els?sz?m? k?tete) morgan rice ford?totta: R?bert Zsolt ELISMER?SEK AZ ?TV?LTOZVA C?M? K?TETHEZ “Az ?tv?ltozva egy remek t?rt?nek a fiatal olvas?k sz?m?ra. Morgan Rice j? munk?t v?gzett azzal, hogy egy ?rdekes csavart helyezett el a t?rt?netben, ami megmutatja, mi minden t?rt?nhet meg egy tipikus v?mp?rmes?ben. Friss?t? ?s egyed?l?ll? hogy, Az ?tv?ltozva t?rt?net?ben megtal?lhat?ak a j?l ismert klasszikus elemek az ifj?s?gi term?szetfeletti t?rt?netekb?l. Az els? k?nyv a V?mp?rf?zetek sorozatb?l egy l?nyra…egy rendk?v?li l?nyra f?kusz?l! Az ?tv?ltozva egy k?nnyen olvashat?, de rendk?v?l esem?nyd?s… Aj?nlott mindenkinek, aki szeret k?nnyed term?szetfeletti rom?ncokr?l olvasni. ?rt?kelte PG.” --The Romance Reviews “Az ?tv?ltozva a kezdetekt?l fogva megragadta a figyelmemet ?s nem engedte el… Ez a t?rt?net egy leny?g?z? t?rt?net, amely p?rg?s ?s esem?nyd?s a kezdetekt?l fogva. Egy unalmas pillanat sincs benne.” Morgan Rice fantasztikus munk?t v?gzett azzal, ahogy az olvas?t belevezette a t?rt?netbe. K?nnyed?n szurkolhatunk Caitlinnek ?s vele egy?tt rem?lhetj?k, hogy siker?lj?n megtal?lnia az igazs?got…Alig v?rom a sorozat m?sodik k?tet?t.” --Paranormal Romance Guild “Az ?TV?LTOZVA egy szerethet?, k?nnyed, sejtelmesen borong?s olvasm?ny, amit k?t k?nyv k?z?tt is el tudsz olvasni, mivel egy alapj?ban v?ve r?vidke t?rt?net...De tuti, hogy elsz?rakoztat!” --books-forlife.blogspot.com “Az ?TV?LTOZVA egy k?nyv, amely az Alkonyatnak ?s a V?mp?rnapl?knak k?v?n vet?lyt?rsa lenni, ?s amit majd a legutols? oldalig el akarsz olvasni. Ha szereted a kalandokat, a szerelmet ?s a v?mp?rokat, akkor ez a k?nyv neked sz?l!” --Vampirebooksite.com “Rice remek munk?t v?gzett azzal, hogy beleviszi az olvas?t a t?rt?netbe m?r a kezdetekt?l, amelyhez egy kiv?l? min?s?g? le?r? nyelvet haszn?lt, ami t?lmutat n?h?ny egyszer? puszta k?ple?r?sn?l…Kit?n?en meg?rt ?s rendk?v?l gyorsan olvashat?, az ?tv?ltozva egy remek kezdet egy ?j v?mp?rsorozathoz, amely egy biztos tal?lat azon olvas?k k?z?tt, akik egy k?nnyed, de m?gis sz?rakoztat? t?rt?netet keresnek.” --Black Lagoon Reviews Morgan Rice-r?l Morgan Rice A V?MP?RF?ZETEK, amely egy tizenegy k?nyvet (?s b?v?l?) tartalmaz? sorozat az ifj?s?g sz?m?ra; A T?L?L?S TRIOL?GIA, egy 2 k?tetb?l ?ll? (?s b?v?l?) poszt-apokaliptikus krimi, A VAR?ZSL? GY?R?JE; ?s a tizenh?rom k?nyvet (?s b?v?l?) tartalmaz? fantasztikus eposz sorozat legn?pszer?bb ?r?ja. Morgan k?nyvei el?rhet?ek ebook, hang – ?s nyomtatott form?tumokban, a k?nyvek ford?t?sai n?met, francia, olasz, spanyol, portug?l, jap?n, k?nai, sv?d, holland, t?r?k, magyar, cseh ?s szlov?k (?s hamarosan m?g t?bb) nyelven ?rhet?k el. FORDITOT (a V?mp?rf?zetek els? k?tete), AZ ELS? AR?NA (a T?l?l?s tril?gia els? k?tete), A S?RK?NYOK ?BRED?SE (a s?rk?nyok ?bred?se els? k?tete) ?s A H?S?K K?LDET?SE (a Var?zsl? gy?r?je els? k?tete) ingyenesen let?lthet?k! Morgan szeretne hallani fel?led, ez?rt nyugodtan l?togasd meg az oldal?t www.morganricebooks.com, csatlakozz a levelez?list?hoz, ahol ingyenes k?nyvek, ingyenes aj?nd?kok v?rhatnak r?d. T?ltsd le az ingyenes applik?ci?t, szerezd meg a legfrissebb exkluz?v h?reket, csatlakozz a Facebookon ?s a Twitteren, ?s tartsuk a kapcsolatot! Morgan Rice k?nyvei KIR?LYOK ?S VAR?ZSL?K A S?RK?NYOK ?BRED?SE (Els? k?tet) A VAR?ZSL? GY?R?JE A H?S?K K?LDET?SE (1 k?tet) A KIR?LYOK SORSA (2. k?tet) A S?RK?NYOK SORSA (3. k?tet) A BECS?LET SIRALMA (4. k?tet) A DICS?S?G ESK?JE (5. k?tet) A H?SIESS?G MEGBIZ?SA (6. k?tet) A KARDOK RITUSA (7. k?tet) A FEGYVEREK FOGAD?SA (8. k?tet) VAR?ZSLATOK EGE (9. k?tet) A PAJZSOK TENGERE (10. k?tet) AZ AC?L URALMA (11. k?tet) A T?Z BIRODALMA (12. k?tet) A KIR?LYN?K URALMA (13. k?tet) A TESTV?REK FOGADALMA (14. k?tet) A HALAND?K ?LMA (15. k?tet) A LOVAGI TORNA (16. k?tet) A HARC AJ?ND?KA (17. k?tet) A T?L?L?S TRIL?GI?JA AZ ELS? AR?NA: RABSZOLGAKERESKED?K (1 k?tet) AR?NA KETT? (2. k?tet) V?MP?RF?ZETEK ?TV?LTOZVA (#1 K?tet) SZERETVE (#2 K?tet) EL?RULVA (#3 K?tet) ELRENDELVE (#4 K?tet) V?GYAKOZVA (#5 K?tet) ELJEGYEZVE (#6 K?tet) MEGESK?DVE (#7 K?tet) ALAP?TVA (#8 K?tet) FELT?MADVA (#9 K?tet) V?GY?DVA (#10 K?tet) BEV?GEZVE ( #11 K?tet) Hallgasd a V?MP?RF?ZETEK sorozatot hangos k?nyv form?tumban! Copyright © 2011 by Morgan Rice Minden jog fenntartva. Megengedett kiv?telekt?l eltekintve az 1976-os amerikai szerz?i jogi t?rv?ny ?rtelm?ben a kiadv?nynak egyetlen r?sze sem m?solhat?, nem terjeszthet? ?s nem tov?bb?that? semmilyen form?ban ?s semmilyen eszk?zzel, nem t?rolhat? adatb?zisban vagy visszakereshet? rendszerben, a szerz? el?zetes enged?lye n?lk?l. Ez az ebook csak szem?lyes haszn?latra enged?lyezett. Ezt az ebookot nem lehet ?jra ?rt?kes?teni, vagy m?soknak eladni. Ha szeretn? megosztani ezt a k?nyvet egy m?sik szem?llyel, k?rj?k, v?s?roljon meg minden tov?bbi p?ld?nyt a c?mzettek r?sz?re. Ha olvassa ezt a k?nyvet, ?s nem v?s?rolta meg, vagy nem csak saj?t haszn?latra v?s?rolta, akkor k?rj?k, k?ldje vissza ?s vegye meg a saj?t p?ld?ny?t. K?sz?nj?k, hogy tiszteletben tartja a szerz? kem?ny munk?j?t. Ez egy kital?lt t?rt?net. Nevek, v?llalkoz?sok, szervezetek, helyek, esem?nyek, ?s incidensek kiz?r?lag vagy szerz? k?pzelet?nek teremtm?nye vagy m?r egy l?tez? fikt?v. B?rmilyen hasonl?s?g val?s szem?lyekkel, ?l?kkel vagy holtakkal csak a teljesen v?letlen egybees?s m?ve. Jacket Image ©iStock.com/Bliznetsov “Brutus beteg? h?t ?dv?ss?ges-e ?gy j?rni ?lt?zetlen ?s besz?ni A g?z?s reggel nedveit? Beteg? ?s m?g is ?p ?gy?b?l megsz?kik, Az ?jnek ?rt? m?tely?n daczolni?” --William Shakespeare, Julius Caesar (Ford?totta: V?r?smarty Mih?ly) Els? fejezet (#u63a75ff3-0d94-5dce-a66e-ac7f6d833bcc) M?sodik fejezet (#u1ab37d54-2714-58b1-8951-7fbb3645eb3b) Harmadik fejezet (#u7ade897d-5e6c-59ca-ad55-a6ab4e5cefde) Negyedik fejezet (#litres_trial_promo) ?t?dik fejezet (#litres_trial_promo) Hatodik fejezet (#litres_trial_promo) Hetedik fejezet (#litres_trial_promo) Nyolcadik fejezet (#litres_trial_promo) Kilencedik fejezet (#litres_trial_promo) Tizedik fejezet (#litres_trial_promo) Tizenegyedik fejezet (#litres_trial_promo) Tizenkettedik fejezet (#litres_trial_promo) Tizenharmadik fejezet (#litres_trial_promo) Tizennegyedik fejezet (#litres_trial_promo) Tizen?t?dik fejezet (#litres_trial_promo) Tizenhatodik fejezet (#litres_trial_promo) Tizenhetedik fejezet (#litres_trial_promo) Els? fejezet Caitlin Paine mindig is rettegett az els? napt?l egy ?j iskol?ban. Ott voltak azok a nagy dolgok, mint hogyan tal?ljon ?j bar?tokat, milyenek lesznek az ?j tan?rok, ?s hogy fog eligazodni a folyos?kon a tantermek k?zt. ?s ott voltak azok a kis dolgok, mint megszokni az ?j helyet, ahol ?j illatok ?s ?j hangok fogadj?k az ?jonnan ?rkezett di?kokat. ?s vajon hol lesz az ?j ?lt?z?szekr?nye. Hovatov?bb, ? rettegett a b?mul? tekintetekt?l. Mindig ?rezte, hogy az ?j helyen mindenki csak ?t b?multa. ?szrev?tlen maradni, ? csak ezt akarta. De ez soha nem siker?lt neki. Caitlin nem ?rtette, mi?rt volt olyan felt?n?. Az ? 165 centim?ter?vel nem volt k?l?n?sebben magas, ?s a barna haj?val ?s barna szem?vel (?s norm?l tests?ly?val) ?gy ?rezte, hogy ?tlagos volt. Biztosan nem volt olyan sz?p, mint n?h?ny m?sik l?ny. Kicsit id?sebb volt a t?bbiekn?l a 18 ?ves kor?val, de nem t?lzottan ahhoz, hogy kil?gjon a sorb?l. Volt valami m?s benne. Volt benne valami, ami miatt az emberek megfordultak ut?na. Tudta, valahol m?lyen, hogy ? m?s. De nem tudta pontosan, hogy miben k?l?nb?zik a t?bbiekt?l. Ha volt valami rosszabb, mint az els? nap, az a becsatlakoz?s egy ?j oszt?lyba tan?v k?zep?n, amikor m?r mindenki ismer mindenki, ?s mindenkinek volt ideje kibontakozni. Ma, az els? napj?n, ?gy m?rcius k?zep?n, ez lesz az egyik legrosszabb. ?rezte m?r. M?g a legvadabb k?pzelet?t is fel?lm?lta, hogy ez megt?rt?nhet. Semmi, amit valaha l?tott – pedig ? m?r sokat l?tott – nem k?sz?tette fel erre. Caitlin kint ?llt az ?j iskol?ja, egy hatalmas New York City-i k?z?piskola el?tt a fagyos m?rciusi reggelen, ?s azon t?n?d?tt, mi?rt pont ?n? Kicsit alul volt ?lt?zve, csak egy pul?vert ?s nadr?got viselt, ?s m?g t?volr?l sem volt felk?sz?lve arra a zajos k?oszra, ami fogadta ?t. Gyerekek sz?zai ?lltak ott, zajongtak, sikoltoztak, ?s l?kd?st?k egym?st. ?gy n?zett ki, mint egy b?rt?n udvara. Az eg?sz valahogy t?l hangos volt. Ezek a gyerekek t?l hangosan nevettek, t?l sokat k?romkodtak, ?s t?l durv?n l?kd?st?k egym?st. Azt gondolta volna, hogy ez egy hatalmas vereked?s, ha ?szre nem vesz n?h?ny mosolyt ?s g?nyos nevet?st. ?k csak tele voltak energi?val, ?s ?, kimer?lve, ?tfagyva, kialvatlanul ?llt, ?s nem ?rtette, hogy honnan j?n ez a v?gtelen energia. Becsukta a szem?t, ?s azt k?v?nta, hogy b?rcsak mindez t?nne el. Beny?lt a zseb?be, ?s ?rzett valamit: az ipod-j?t. Igen. Betette a fejhallgat?t a f?l?be, ?s bekapcsolta. El kellet fojtania minden k?ls? zajt. De semmi nem sz?lt. Len?zett ?s l?tta, hogy az akkumul?tor lemer?lt. T?k?letes. Megn?zte a mobilj?t, rem?lve, hogy valami eltereli a figyelem?t, de semmi. Nincsenek ?j ?zenetek. Feln?zett. R?n?zett a tengernyi ?j arcra ?s egyed?l ?rezte mag?t. Nem az?rt, mert ? volt az egyetlen feh?r l?ny – ezt val?j?ban el?nynek tartotta. N?h?ny k?zeli bar?tja m?s iskol?kban fekete, spanyol, ?zsiai, vagy indiai volt – de p?ld?ul n?h?ny gal?dabb iskolat?rsa feh?r volt. M?sr?l volt itt sz?. Az?rt ?rezte egyed?l mag?t, mert v?rosban volt. Ott ?llt a csupasz betonon. Egy hangos cseng? jelezte mikor l?phet be ide a „pihen? ter?letre” ahov? nagy, f?m kapukon kellett ?tjutnia. Most pedig be volt z?rva azokkal a s?lyos, r?csos f?mkapukkal, amelynek a tetej?n m?g sz?gesdr?t is volt. ?gy ?rezte, mintha b?rt?nben lenne. Feln?zett a hatalmas iskola r?csos ablakaira, ?s m?g rosszabbul ?rezte mag?t. Mindig k?nnyen alkalmazkodott az ?j iskol?khoz, legyen az kicsi vagy nagy, de ezek mind a k?lv?rosokban voltak, ahol volt f?, fa, ?s tiszta ?g. Itt nem volt semmi, csak maga a v?ros. ?gy ?rezte, hogy itt nem kap leveg?t. ?s ez megr?m?tette. Egy m?sik hangos cseng? sz?lt ?s ? eltopogott a t?bb sz?z gyerekkel az iskola bej?rata fel?. Egy nagyobb l?ny megl?kte, ?s leejtette a napl?j?t. Felvette (haja ?sszek?col?dott), majd feln?zett, hogy l?ssa vajon a l?ny bocs?natot k?r-e t?le. De sehol sem l?tta, mivel a l?ny m?r r?g tov?bbh?mp?lyg?tt a gyerekrajjal. Nevet?st hallott, de nem tudta megmondani, hogy vajon rajta nevettek-e. A napl?j?t szorongatta, ez volt az egyetlen dolog, ami lek?t?tte ?t. Vele volt mindenhol. Folyton jegyzetelt ?s rajzolt bele mindenfel? amerre csak ment. Eg?sz gyermekkor?nak ?let?tja benne volt. V?g?l el?rte a bej?ratot, de csak ?sszepr?sel?dve tudott ?tmenni rajta. Olyan volt, mint felsz?llni egy t?m?tt vonatra a cs?csforgalomban. B?zott benne, hogy bent j? meleg lesz – ha egyszer v?gre bejut – de a nyitott ajt?kon ?t a fagyos sz?l egyre csak f?jta a h?t?ra a hideget. K?t nagy biztons?gi ?r ?llt a bej?ratn?l, mellett?k k?t egyenruh?s New York-i rend?r, a fegyverek szembet?n?en l?gtak az oldalukon. “MENJ TOV?BB!” Parancsolta az egyik?j?k. Nem tudta felfogni, hogy mi?rt kell k?t fegyveres rend?rnek ?riznie a k?z?piskola bej?rat?t. Ezzel csak a f?lelem?rzete n?tt. Sokkal rosszabb lett, amikor feln?zett, ?s l?tta, hogy egy olyan biztons?gi f?mdetektoros kapun kell majd ?thaladnia, amilyeneket a reptereken haszn?lnak. M?g n?gy m?sik fegyveres rend?r ?llt az ?rz?kel?k k?t oldal?n, valamint tov?bbi k?t biztons?gi ?r. “?R?TSD KI ZSEBEIDET!” Hallotta egy ?r utas?t?s?t. Caitlin l?tta, ahogy a t?bbi gyerek megt?lti a kis m?anyag tart?kat a zseb?k tartalm?val. Gyorsan ugyanezt tette; behelyezte ipodj?t, p?nzt?rc?j?t, kulcsait. ?tballagott az ?rz?kel?n, ?s a riaszt? felsikoltott. “TE!” B?k?tt fel? az ?r. “Gyere ki oldalra!” H?t persze. Minden gyerek b?multa, ahogy felemeltetik a karj?t, ?s az ?r k?zi szkennerrel ?tvizsg?lja a test?t. “Viselsz b?rmilyen ?kszert?” Caitlin el?sz?r a csukl?j?ra gondolt, majd a nyak?ra ?s hirtelen feleszm?lt. A keresztje. “Vedd le,” csattant az ?r szava. A nyakl?ncot a nagymam?ja adta neki m?g miel?tt elment, egy kicsi ez?st kereszt, belev?sve egy latin ?r?s, amelyet soha nem ford?tott le. A nagymam?ja azt mondta, hogy ? is a nagyanyj?t?l kapta. Caitlin nem volt vall?sos, ?s nem is igaz?n ?rtette ezt az eg?szet, de tudta, hogy a kereszt t?bb sz?z ?ves ?s messze a leg?rt?kesebb dolog volt, amit birtokolt. Caitlin kiemelte a p?l?j?b?l ?s feltartotta, de nem vette le. “Ink?bb nem.” v?laszolta a l?ny. Az ?r r?meredt, hidegen, mint a j?g. Hirtelen, felfordul?s t?rt ki. Egy kiab?l?s volt, amint egy rend?r megragadott egy magas, v?kony sr?cot ?s nekil?kte a falnak, ?s egy kis k?st t?vol?tott el a zseb?b?l. Az ?r elment, hogy seg?tsen a t?rs?nak, ?s Caitlin megragadta az alkalmat, hogy belecsusszanjon a folyos?n h?mp?lyg? t?megbe. Isten hozott a New York-i k?z?piskol?ban, gondolta Caitlin. Nagyszer?. Legsz?vesebben m?r sz?molta volna a napokat a diploma megszerz?s?ig. * A folyos?k sz?lesebbek voltak, mint amiket valaha l?tott. El sem tudta k?pzelni, hogy valamikor ezek meg tudnak telni, most m?gis zs?fol?sig voltak tele di?kokkal. Caitlin biztosra vette, hogy sok ezernyi gyerek van ezeken a folyos?kon, mert az arcok tengere a v?gtelens?gig h?z?dott. A zaj ezeken a folyos?kon m?g rosszabb volt, a hangok s?r?s?dve pattantak vissza a falakr?l. Be akarta fogni a f?leit. De m?g egy teny?rnyi hely sem volt, hogy felemelje a karjait. ?gy ?rezte, klausztrof?bi?s. A cseng? megsz?lalt, ?s a ricsaj csak nagyobb lett. M?ris elk?sett. V?gign?zett a tanul?k?rty?j?n ?s ?szrevette a tanterem sz?m?t a t?volban. Megpr?b?lt ?tv?gni a testek tenger?n, de nem jutott sokkal el?bbre. V?g?l, t?bb pr?b?lkoz?s ut?n r?j?tt, hogy csak egy kicsit kell agressz?vebb lenni. Elkezdett tolakodni ?s visszak?ny?k?lni. Egyszerre mindig csak egyvalakin, de lassan ?tjutott a sz?les folyos?n ?s megnyomta a neh?z ajt?t, hogy benyisson az oszt?lyterembe. Felk?sz?lt mindenf?le tekintetre, hogy mint ?, az ?j l?ny, k?sve ?rkezett az ?r?ra. Elk?pzelte, ahogy a tan?r megszidja ?t, ami?rt megt?ri az ?ra csendj?t. De meg volt d?bbenve, amikor felfedezte, hogy egy?ltal?n nem ez volt a helyzet. A terem – noha 30 gyerekre volt tervezve, de legal?bb 50-en voltak – tele volt. N?h?ny gyerek a hely?n ?lt, m?sok a padsorok k?zt m?szk?ltak, kiab?lva ?s egym?sra ord?tva. K?sz k?osz volt. A cseng? ?t teljes perccel ezel?tt sz?lt, de a tan?r – rendezetlen?l, gy?r?tt ?lt?nyt viselve – m?g el sem kezdte az ?r?t. Ott ?lt a l?b?t az asztalra t?ve, ?js?got olvasva, ?s tulajdonk?ppen figyelmen k?v?l hagyva mindenkit. Caitlin odament hozz? ?s elhelyezte az ?j azonos?t? k?rty?j?t az asztalra. Ott ?llt ?s v?rt, hogy a tan?r feln?zzen r?, de nem tette. Caitlin v?g?l megk?sz?r?lte a tork?t ?s megsz?lalt. “Eln?z?st.” A tan?r vonakodva b?r, de leengedte az ?js?gj?t. “Caitlin Paine vagyok. ?n vagyok az ?j di?k. Az hiszem, ezt ?nnek kell odaadnom” “?n csak egy helyettes tan?r vagyok,” v?laszolta a tan?r, ?s felemelte az ?js?gj?t, megszak?tva a besz?lget?st. Caitlin ott ?llt ?sszezavarodva. “Sz?val, nem n?zi meg?” “A tan?rod h?tf?n j?n vissza,” mondta a helyettes tan?r h?v?sen. “Majd ? foglalkozik vele.” Caitlin ?szrevette, hogy besz?lget?s befejez?d?tt, ?s visszavette az igazolv?ny?t. Megfordult az oszt?ly fel?. A z?rzavar nem csendesedett. B?rcsak valaki a seg?ts?g?re sietetne…de legal?bb nem volt felt?n?. ?gy t?nt, senki sem t?r?dik vele vagy, hogy ?szrevett?k volna egy?ltal?n. Ugyanakkor, az is zavar? volt a teli teremben, hogy nem volt egyetlen hely sem ahova le?lhetett volna. ?sszeszedte mag?t ?s – megragadva a napl?j?t – csak ?gy pr?bak?ppen v?gigs?t?lt az egyik padsoron, megh?tr?lva n?h?nyszor, amikor ?ppen ?ts?t?lt az egym?sra ord?toz? rendetlenked?k k?z?tt. Ahogy el?rt a h?ts? sorba, v?gre ?tl?tta az eg?sz termet. Nincs egyetlen egy szabad ?l?hely sem. Ahogy ott ?llt, ?gy ?rezte mag?t, mint egy idi?ta, ?s ?rezte, hogy n?h?ny gyerek felfigyelt r?. Nem tudta mit csin?ljon. M?rpedig ? biztosan nem fog ott ?llni az ?ra v?g?ig, ?s a helyettes?t? tan?r sem akar t?r?dni vele. Megint megfordult ?s k?r?ln?zett, tehetetlen?l keresg?lt. Nevet?st hallott n?h?ny padsorral od?bb, ?s most biztosra vette, hogy rajta nevetnek. Nem ?gy volt ?lt?zve, mint a t?bbiek, ?s nem ?gy n?zett ki, mint ?k. Az arca kipirult, ahogy egyre jobban zavarban ?rezte mag?t. ?pp amikor m?r arra is k?sz volt, hogy kis?t?ljon az oszt?lyb?l, – de tal?n m?g az iskol?b?l is – egy hangot hallott. “Ide” Megfordult. Az utols? sorban, az ablak mellett, egy magas fi? ?llt az asztala m?g?tt. “?lj le,” mondta. “k?rlek.” A terem egy kicsit elcsendesedett, ahogy n?h?nyan v?rt?k, hogy vajon mit reag?l r?. Caitlin odas?t?lt a fi?hoz. Megpr?b?lt nem belen?zni a szem?be – a nagy, ragyog? z?ld szemekbe – de nem tudott ellen?llni. A fi? gy?ny?r? volt. Sima, barn?n csillog? b?r – meg nem tudta volna mondani, vajon fekete, spanyol, feh?r, vagy melyik nemzet kever?ke – de soha nem l?tott ilyen l?gy ?s sima b?rt, kieg?sz?tve egy mark?ns ?llkapocs vonallal. A haja r?vid volt ?s barna, ?s v?kony testalkat? volt. Volt benne valami, valami nagyon nem ideill?. T?r?kenynek l?tszott. Tal?n m?v?sz. Ez m?s volt, mint amikor egy l?nyt kedvel egy fi?. L?tta, ahogy a bar?tainak udvarolnak, de sohasem ?rtette igaz?n. Mostan?ig. “?s te hova fogsz ?lni?” K?rdezte. Pr?b?lta leplezni a zavar?t, de a hangja ?rulkod? volt. Rem?lte, hogy a fi? nem veszi ?szre, hogy mennyire ideges. A fi? sz?lesen r?mosolygott, kivillantva t?k?letes fogsor?t. “Itt a k?zelben” mondta, ?s odament a nagy ablakp?rk?nyhoz, ?ppen csak n?h?ny l?p?ssel od?bb. A l?ny r?n?zett, s a fi? viszonozta a pillant?s?t, tekintet?k ?sszeforrt. Ne n?zz r? – gondolta mag?ban – de nem tudott ellen?llni. “K?sz?n?m” mondta, de r?gt?n bolondnak ?rezte mag?t. K?sz?n?m? Ez minden, amit ki tudtam ny?gni? K?sz?n?m!? “J?l van, Barack!” Ki?ltotta egy hang. “Add oda a helyedet annak a sz?p feh?r l?nynak!” Nevet?s k?vette, de hamarosan ?jra er?re kapott a zaj a teremben, ahogy mindenki ?jra figyelmen k?v?l hagyta ?ket. Caitlin l?tta, hogy a fi? zavartan leereszti a fej?t. “Barack?” K?rdezte a l?ny. “Ez a neved?” “Nem,” v?laszolta a fi? kiv?r?s?dve. “Csak ahogy ?k h?vnak engem. Mint Obam?t. ?gy l?tj?k, hasonl?tok r?.” A l?ny jobban megn?zte, ?s t?nyleg, hasonl?tott r?. „Az?rt van, mert f?lig fekete vagyok, r?szben feh?r, ?s r?szben Puerto Rico-i.” “Nos, ?n ?gy gondolom, hogy ez h?zelg?,” mondta Caitlin. “De nem ?gy, ahogy ?k mondj?k,” felelte a fi?. A l?ny, eln?zv?n, ahogy a fi? ott ?lt az ablakp?rk?nyon, ?nbizalm?t vesztve, ?rz?kenynek t?nt. S?t, kiszolg?ltatottnak. Nem tartozott ezek k?z? a gyerekek k?z?. Furcsam?d, majdnem ?gy ?rezte, hogy v?delm?be vette. “Caitlin vagyok,” mondta ?s kiny?jtotta a kez?t, belen?zve egyenest a szem?be. A fi? felpillantott, majd meglep?d?tt, ?s a mosolya visszat?rt. “Jonah” v?laszolta. Hat?rozottan megr?zta a l?ny kez?t. Egy bizserg? ?rz?s futott fel a l?ny karj?n, amikor ?rezte, hogy puha b?r r?simul a kez?re. ?gy ?rezte, hogy mindj?rt beleolvad a tenyer?be. M?g a pillanat is hossz?nak t?nt, ahogy fogta a fi? a kez?t, ?s nem tudta meg?llni, hogy vissza ne mosolyogjon. * A reggel t?bbi r?sze hamar eltelt, ?s Caitlin m?r nagyon ?hes volt, mire eljutott az ?tkez?be. Amikor kinyitotta a duplasz?rnyas ajt?t, megd?bbent a hatalmas termen. Olyan hihetetlen zaj volt, mintha sz?z gyerek egyszerre sikoltozna. Mintha egy tornaterembe l?pett volna be. Kiv?ve, hogy hatm?terenk?nt biztons?gi ?r?k ?lltak az asztalsorokban, gondosan ?rk?dve a rendre. Mint ?ltal?ban, fogalma sem volt, hogy merre menjen. V?gigkutatta a hatalmas termet, mire tal?lt egy halom t?lc?t. Elvett egyet, ?s be?llt oda, ahol sorban ?lltak az ?tel?rt. “Ne ?llj el?m, ribanc!” Caitlin megfordult ?s megl?tott egy t?ls?lyos l?nyt, aki legal?bb 15 centivel volt n?la magasabb ?s mogorv?n b?mult r?. “Sajn?lom, nem tudtam…” “Ott a sor v?ge!” Ki?ltott oda egy m?sik l?ny, ?s h?tramutatott a h?velykujj?val. Caitlin l?tta, hogy legal?bb sz?z gyerek ?ll m?g?tte a sorban. Ez legal?bb h?sz perc v?rakoz?s. Ahogy haladt a sor v?ge fel?, l?tta, hogy egy gyerek megl?k?tt egy m?sikat, s az szinte rep?lt a leveg?ben ?s ut?na kem?nyen a f?ldre zuhant. Majd a gyerek r?ugrott ?s ?tni kezdte az arc?t. Az ?tkez? felbolydult ?s t?bb tucat gyerek gy?lt ?ssze a vereked?k k?r?l. “BUNY?! BUNY?!” Caitlin tett n?h?ny l?p?st h?tra, ?s n?zte a heves jelenetet a l?bai el?tt. V?g?l n?gy biztons?gi ?r j?tt f?l?j?k ?s sz?tv?lasztotta a k?t v?res gyereket, majd elvitte ?ket. B?r nem ?gy l?tszott, mintha nagyon sietn?nek. Miut?n Caitlin v?gre megkapta az ?tel?t, ?tn?zett a termen, rem?lve Jonah jelz?s?t. De a fi? nem volt a l?that?ron. V?gigl?pkedett a sorok k?z?tt, ment asztalt?l asztalig, de m?r mindegyik foglalt volt. Volt ugyan n?h?ny szabad hely, de azok sem voltak valami h?vogat?ak a nagy bar?ti csoportok szomsz?ds?g?ban. V?g?l helyet foglalt egy ?res asztaln?l, eg?szen h?tul. Csak egy gyerek volt, messze, a hossz? asztal v?g?n. Egy alacsony, t?r?keny, nadr?gtart?s k?nai fi?, szeg?nyesen ?lt?zve, fej?t leszegve eszegetett. A l?ny egyed?l ?rezte mag?t. Len?zett ?s el?vette a telefonj?t. Volt n?h?ny Facebook ?zenet a bar?tait?l, akik egy m?sik v?rosban ?ltek. Azt akart?k t?le tudni, hogy mennyire szereti az ?j helyet. Valahogy, most nem volt kedve v?laszolni. A bar?tai nagyon messze voltak. Caitlin alig evett, mert egy halv?ny ?rzet az els? napi ?melyg?st?l m?g benne volt. Megpr?b?lta elterelni a gondolatait. Szemeit becsukta. A mostani lak?sukra gondolt, ami az ?t?dik emeleten, egy kis koszos ?p?letben, a 132. utc?ban volt. ?melyg?se rosszabbra fordult. M?lyet l?legzett, ?s igyekezett valami m?sra, valami kellemesebbre gondolni az ?let?b?l. A kis?ccse, Sam. Tizenn?gy lesz 20-?n. Sam sosem ?gy viselkedett, mintha ? lenne a fiatalabb; mindig ?gy l?pett fel, mint id?sebb testv?re. Feln?tt ?s megedz?d?tt a k?r?lm?nyekt?l, az apjuk t?voz?sa, ?s ahogy az anyjuk nevelte mindkett?j?ket. M?r-m?r l?tta, ahogy kiz?rja mag?t a vil?gb?l. A fi? gyakori iskolai vereked?sei nem lept?k meg. Att?l f?lt, hogy id?vel ez csak rosszabb lesz. De ami Caitlint illeti, Sam egyszer?en im?dta ?t. ?s ? viszont. ? volt az egyetlen ?lland? az ?let?ben, az egyetlen, akire b?rmikor sz?m?that. ?gy t?nt, ? volt az egyetlen ?rz?keny pont a vil?gban a l?ny sz?m?ra. Elhat?rozta, hogy mindent megtesz, hogy megv?dje ?t. “Caitlin?” A l?ny felugrott. Jonah ?llt felette, egyik kez?ben t?lca, a m?sikban heged?tok. “Nem b?nod, ha csatlakozom hozz?d?” “Igen – ?gy ?rtem nem” mondta a l?ny, izgatottan. ?n idi?ta, gondolta. Ne legy?l ilyen ideges. Jonah villantott egyet a mosoly?val, ?s le?lt vele szemben. A testtart?sa t?k?letes volt. Gyeng?den letette a heged?tokot maga mell? ?s ?vatosan lehelyezte a t?lc?j?t az asztalra. Volt a fi?ban valami, amit a l?ny nem tudott hova tenni. K?l?nb?z?tt azokt?l, akikkel kor?bban tal?lkozott. Olyan volt, mintha m?sik korb?l ?rkezett volna. Hat?rozottan nem illett ehhez a helyhez. “Milyen az els? napod?” K?rdezte a fi?. “Nem olyan, mint amire sz?m?tottam.” “Tudom, hogy ?rted.” “Az egy heged??” A l?ny a hangszer fel? b?lintott. A fi? a k?zel?ben tartotta, egyik keze a tokon pihent, mintha att?l tartott volna, hogy valaki ellopja. “Ez tulajdonk?ppen egy br?csa. Csak egy kicsit nagyobb, de teljesen elt?r? a hangz?sa. Sokkal teltebb.” A l?ny sosem l?tott br?cs?t, ?s rem?lte, hogy a fi? kiteszi az asztalra, hogy megmutassa neki. De a fi? meg sem mozdult ?s l?ny nem akarta k?rlelni. M?g minding a tokon tartotta a kez?t, ?gy v?delmezte, mintha valami nagyon szem?lyes dolog lenne. “Sokat gyakorolsz?” Jonah felvonta a v?ll?t. “N?h?ny ?r?t egy nap,” felelte. “N?h?ny ?r?t!? Te nagyszer? lehetsz!” A fi? ism?t v?llat vont. “J?l megy, azt hiszen. Sok br?cs?s van, aki sokkal jobb, mint ?n. De rem?lem, ezzel is jutok valamire.” “?n mindig is zongor?zni akartam volna,” mondta Caitlin. “?s mi?rt nem zongor?zol?” A l?ny ?ppen azt akarta mondani, hogy soha nem volt zongor?ja, de nem tette. Helyette v?llat vont ?s len?zett az ?tel?re. “Nem kell, hogy a saj?t zongor?d legyen,” mondta Jonah. A l?ny feln?zett ?s megriadt, hogy a fi? a gondolataiban olvas. “Van egy pr?baterem ebben az iskol?ban. Annyi minden rossz itt, de legal?bb van valami j? is. Ingyen adnak leck?ket. Csak jelentkezned kell.” Caitlin szeme t?gra ny?lt. “Igaz?n?” “A jelentkez?si lap ott van a zeneteremn?l. Keresd Mrs.Lennoxot. Mondd, hogy a bar?tom vagy.” Bar?t. Caitlinnak tetszett ez a sz?. ?rezte, hogy a boldogs?g utat t?r a bens?j?ben. Sz?lesen elmosolyodott. Tekintet?k egy pillanatra ism?t ?sszetal?lkozott. Beleb?mult a ragyog?, z?ld szemekbe, ?s ?gett a v?gyt?l, hogy milli? k?rd?st tegyen fel. Van bar?tn?d? Mi?rt vagy hozz?m ilyen kedves? T?nyleg kedvelsz engem? De ink?bb a nyelv?t elharapva nem sz?lt egy sz?t sem. B?r att?l is f?lt, hogy az egy?tt?lt?tt id? elrohan, ez?rt l?zasan gondolkodott, hogy mit k?rdezzen, ami tov?bb ny?jtja a besz?lget?s?ket. Pr?b?lt kigondolni valamit, ami biztos?tan?, hogy ?jra l?thassa ?t. De csak zavarba j?tt ?s leblokkolt. Mire v?gre sz?l?sra nyitotta a sz?j?t, a cseng? megsz?lalt. A teremben kit?rt a ricsaj ?s a j?v?s-men?s. Jonah fel?llt ?s megragadta a br?cs?j?t. “Elk?sek,” mondta, ?s ?sszeszedte a t?lc?j?t. A fi? a l?ny t?lc?ja f?l? hajolt. “Elvihetem a tiedet is?” Caitlin len?zett, ?s r?j?tt, hogy elfelejtkezett r?la, ?s megr?zta a fej?t. “Rendben,” mondta a fi?. Ott ?llt f?l?nken, ?s nem tudta mit mondjon. “Nos, akkor szia” “Szia,” v?laszolta a l?ny esetlen?l, a hangja alig volt hangosabb a suttog?sn?l. * Az els? iskolanapja v?get ?rt, ?s Caitlin kil?pett az ?p?letb?l a napos, m?rciusi d?lut?nba. Hab?r egy er?s sz?l f?jt, ? m?r nem ?rzett hideget. J?llehet, minden gyerek rikoltozott, ahogy elhaladtak mellette, de t?bb? nem zavarta a l?rma. ?l?nek ?rezte mag?t ?s szabadnak. A nap t?bbi r?sze gyorsan eltelt, m?g az ?j tan?rai nev?re sem eml?kezett. Nem tudta meg?llni, hogy ne gondoljon Jonah-ra. Azon t?n?d?tt, hogy mennyire ostob?n viselkedett az ?tkez?ben. Micsoda bakl?v?s volt, hogy alig k?rdezett t?le valamit. Csak az arr?l a h?lye br?cs?r?l tudta ?t k?rdezni. Azt kellett volna k?rdeznie, hogy merre ?l, hov? val?si, vagy hov? jelentkezett f?iskol?ra. De legink?bb, hogy van-e bar?tn?je. Egy ilyen fi? kell, hogy randizgasson valakivel. Egy pillanatra egy csinos, j?l ?lt?z?tt spanyol l?ny keltette fel Caitlin ?rdekl?d?s?t. V?gign?zett rajta, ahogy elvonult ?s mag?t k?pzelte a hely?be. Caitlin r?fordult a 134. utc?ra, ?s egy m?sodpercre elfelejtette, hogy merre j?r. M?g soha nem j?tt hazafel? az iskol?b?l, ?s nem eml?kezett, hogy merre van az ?j otthona. Ott ?llt a sarkon, ?sszezavarodva. Egy felh? takarta el a napot ?s er?s sz?l t?madt, hirtelen ?jra ?rezte a hideget. “H?, bar?tocsk?m!” Caitlin megfordult, ?s ?szrevette, hogy egy mocskos, sarki b?d? el?tt ?ll. N?gy piszkos f?rfi ?lt el?tte m?anyag sz?keken, l?that?an fittyet h?nyva a hidegre, ?s vigyorogtak, mintha ? lenne a k?vetkez? fog?s. “Gyere ide ?t, kisl?ny!” Ki?ltotta egy m?sik. Eml?kezett m?r. A 132. utca. Az lesz az. Gyorsan megfordult, ?s ?l?nk ?temben els?t?lt a m?sik keresztutc?ig. N?ha h?tran?zett a v?lla felett, hogy l?ssa, vajon k?vetik-e azok az emberek. Szerencs?re nem k?vett?k. A hideg sz?l cs?pte az arc?t ?s eg?szen fel?bresztette, ahogy kezdett visszar?z?dni az ?j k?rny?k rideg val?s?g?ba. Ahogy k?rben?zett az elhagyott aut?kon, az ?sszefirk?lt falakon, a sz?gesdr?ton, ?s hogy r?csok vannak minden ablakon, hirtelen nagyon egyed?l ?rezte mag?t. ?s nagyon f?lt. M?g h?rom h?zt?mb volt a lak?sig, de mintha nagyon messze lenne. Azt k?v?nta, b?rcsak ott lenne mellette egy bar?tja – lehet?leg Jonah – ?s belegondolt, hogy egyed?l kell megtennie ezt az utat minden ?ldott nap. ?jra m?rges volt az anyj?ra. Hogyan tudja ?t ?lland?an ?j helyekre k?lt?ztetni, amelyeket mindig megut?lt. Mikor lesz v?ge ennek valah?ra? ?vegcs?r?mp?l?st hallott. Caitlin sz?ve gyorsabban vert, ahogy megl?tta a mozgol?d?st balra, az utca m?sik oldal?n. Gyorsan s?t?lt ?s megpr?b?lta leszegni a fej?t, de ahogy k?zelebb ?rt, egy ord?t?st hallott ?s groteszk nevet?st, ?s nem tudta nem ?szrevenni, mi folyik ott. N?gy nagydarab kamasz – ?gy 18 vagy 19 ?vesek lehettek – ?llt egy m?sik gyerek f?l?tt. Kett? k?z?l?k lefogta a karj?t, m?g egy harmadik odal?pett ?s gyomron ?t?tte, a negyedik pedig a fej?t ?tlegelte. A sr?c – tal?n 17 ?ves, magas, v?kony volt ?s v?dtelen – a f?ldre esett. K?t fi? odament ?s arcon r?gta. Caitlin, akarata ellen?re meg?llt ?s r?juk meredt. Elsz?rnyedt. Ilyet m?g soha nem l?tott. A m?sik k?t k?ly?k tett n?h?ny l?p?st az ?ldozatuk k?r?l, majd felemelt?k a bakancsukat ?s lecsapt?k. Caitlin att?l f?lt, hogy hal?lra fogj?k taposni azt a gyereket. “NE!” Sikoltott fel. Volt valami furcsa ropog? zaj, ahogy a l?buk a f?ldet ?rte. De ez nem csontt?r?snek hangzott, hanem ink?bb f?s hangja volt. Ropog? fa. Caitlin l?tta, hogy egy hangszeren taposnak. Ahogy jobban megn?zte, egy heged? – vagy egy br?csa? – darabjait l?tta heverni v?gig a j?rd?n. R?m?ltem emelte a sz?ja el? a kez?t. “Jonah!?” Caitlin, gondolkod?s n?lk?l ?tment az utc?n, egyenesen a csapat fi?hoz, akik kezdt?k ?szrevenni ?t. R?n?ztek a l?nyra ?s gonosz mosollyal elkezdt?k egym?st b?kd?sni. A l?ny egyenesen az ?ldozatukhoz s?t?lt ?s l?tta, hogy ? t?nyleg Jonah. A fi? arca v?rzett ?s v?ral?fut?sos volt, ?s ?ntudatlanul fek?dt. A l?ny feln?zett a fi?kra, ?s miut?n a haragja legy?zte a f?lelm?t, oda?llt Jonah ?s k?z?j?k. “Hagyj?tok b?k?n!” Ki?ltott r? a band?ra. Egy gyerek k?z?pen – legal?bb 2 m?ter magas, izmos – visszanevetett. “Vagy mi lesz?” K?rdezte egy nagyon m?ly hangon. Caitlin ?rezte, hogy forog vele a vil?g, ?s ?szrevette, hogy kem?nyen megl?kte valaki ?t h?tulr?l. Ugyan felemelte a k?ny?k?t mik?zben a betonra esett, de ez alig tomp?totta a zuhan?st. A szeme sark?b?l l?tta a sz?ll? napl?j?t, ?s ahogy a pap?rok mindenfel? sz?tsz?r?dnak bel?le. Nevet?s hallott. ?s azut?n l?p?seket, ahogy fel?je k?zeledtek. Sz?ve a mellkas?ban dobogott, adrenalinja az egekbe sz?k?tt. Siker?lt megfordulnia ?s talpra ?llnia, ?pp miel?tt m?g el?rt?k volna ?t. Elkezdett rohanni a sik?torban, futott, mintha csak az ?let??rt futna. ?s lehet, hogy val?ban ?gy is volt. A fi?k nagyon k?zel futottak m?g?tte. Egyik iskol?j?ban a sok k?z?l, amikor m?g azt gondolta, hogy sok?ig maradnak ott, elj?rt futni, ?s ?szrevette, hogy milyen j?l megy neki a sprintel?s. Val?ban, ? volt a legjobb a csapatban. Nem a hossz? t?von, hanem a 100 m?teren. M?g a sr?cok t?bbs?g?t is le tudta futni. ?s most kezdett visszaeml?kezni az eg?szre. Az ?let??rt futott ?s a suhancok nem tudt?k elkapni ?t. Caitlin h?tran?zett ?s l?tta, hogy mennyire vannak a h?ta m?g?tt, ?s optimista volt, hogy lehagyja ?ket. M?r csak helyes ir?nyt kell megtal?lnia. A sik?tor egy nagy T-ben v?gz?d?tt, ?s befordulhatott balra is ?s jobbra is. Nem volt ideje, hogy megv?ltoztassa a d?nt?s?t, ha meg akarta ?rizni az el?ny?t, ?s gyorsan kellett d?nts?n. Nem l?tta, mi van a sarkokon t?l. Vakon, balra fordult. Im?dkozott, hogy j? legyem a v?laszt?s. Gyer?nk. K?rlek! A sz?ve majd meg?llt, amikor ?lesen balra fordult ?s megl?tta a zs?kutc?t maga el?tt. Rossz az ir?ny. Egy zs?kutca. Elfutott eg?szen a falig, hogy keressen egy kij?ratot, b?rmilyen kij?ratot. Mikor r?j?tt, hogy nincsen, szembefordult az ?rkez? t?mad?ival. Kifulladva n?zte, ahogy befordulnak a sarkon, ?s k?zelednek. ?tl?tott a v?lluk felett. Hogyha jobbra fordult volna, m?r sikeresen haza?rt volna. Na, persze. Csak ilyen a szerencs?je. “J?l van, te ribanc,” mondta egyik?k, „most szenvedni fogsz.” L?tt?k, hogy nem tud menek?lni. Lassan k?zelebb j?ttek fel?je, nehezen l?legezve, de vigyorogva, mint akiknek kedv?re van a vereked?s. Caitlin lecsukta a szem?t ?s m?lyet l?legzett. Megpr?b?lta elk?pzelni, hogy Jonah mag?hoz t?r, felt?nik a sarkon, ?s ?sszeszedi minden erej?t, k?szen arra, hogy megmentse ?t. De kinyitotta a szem?t, a fi? pedig nem volt ott. Csak a t?mad?i. ?s egyre k?zelebb. A l?ny az anyj?ra gondolt, hogy mennyire gy?l?li ?t, ami?rt annyi mindenfel? kellet ?lnie. Majd az ?ccs?re gondolt, Samre. Azt?n arra gondolt, milyen lenne az ?lete ez ut?n a nap ut?n. Az eg?sz ?lete lep?rg?tt el?tte, hogy mi mindenen kellett kereszt?lmenjen, hogy senki sem ?rtette meg ?t, ?s hogy soha, semmi nem ment a maga m?dj?n. Azt?n valami bekattant benne. Valahogy, elege lett. ?n nem ezt ?rdemlem. ?n NEM ezt ?rdemlem! ?s akkor, hirtelen meg?rezte azt. Egy hull?mz? ?rz?s volt az, valami eg?szen m?s, mint amit eddig tapasztalt. A d?h hull?ma volt, ahogy ?tj?rta a test?t, m?g a v?re is felforrt t?le. Az ?rz?s gyomr?ban k?zpontosult ?s onnan terjedt sz?t. ?gy ?rezte, hogy a l?ba gy?keret eresztett a f?ldbe, ?s mintha egy? v?lna a betonnal. ?rezte, hogy egy ?si er? lesz rajta ?rr?, ?s ez az er? ?thalad a csukl?j?n, ?s n?zte, ahogy a keze ?nmaga cselekszik. Megragadta a t?mad?ja csukl?j?t ?s der?ksz?gben h?tracsavarta. A gyerek arca eltorzult a r?m?lett?l, ahogy a csukl?ja ?s a karja kett?szakadt. A fi? sikoltva a t?rdre rogyott. A m?sik h?rom fi? szeme t?gra ny?lt a meglepet?st?l. A legnagyobb a h?rom k?z?l ?tvette a kezdem?nyez?st. “Te kib…” Miel?tt befejezhette volna, a l?ny felugrott a leveg?be, ?s k?t l?b?t egyenesen a fi? mellkas?nak vetette ?gy, hogy a fi? vagy h?rom m?tert rep?lt vissza ?s belecsap?dott egy halom f?mszemetes k?z?. Ott fek?dt mozdulatlanul. A m?sik k?t gyerek megd?bbenten egym?sra n?zett. ?s val?ban megr?m?ltek. Caitlin ?rezte, hogy egy emberfeletti er? j?rja ?t a test?t ?s hallotta mag?t vicsorogni, amikor felkapta a k?t gyereket (mindegyik k?tszer akkora volt, mint ?) ?s egy k?zzel felemelte ?ket egy m?ter magasra a f?ld f?l?. Ahogy ott himb?l?zva l?gtak a leveg?ben, h?tralend?tette, majd egy hatalmas er?vel egym?snak csapta ?ket. Mindkett? a f?ldre rogyott. Caitlin ott ?llt, zil?lt, ?s tajt?kzott a d?ht?l. Mind a n?gy fi? mozdulatlan volt. A l?ny nem ?rzett megk?nnyebb?l?st. ?ppen ellenkez?leg, m?g t?bbet akart. M?g t?bbel akart megk?zdeni. M?g t?bb testet akart dob?lni. ?s valami m?st is akart. L?t?sa hirtelen ki?lesedett, k?pes volt r?k?zel?teni a fi?k nyak?ra. Millim?ter pontosan l?tta a l?ktet? ereket onnan, ahol ?llt. Harapni akart. T?pl?lkozni. Nem ?rtette, mi t?rt?nik ?nmag?val, h?travetette a fej?t ?s kiengedett egy f?ld?nt?li sikolyt, ami visszhangzott az ?p?letek ?s a h?z k?z?tt. Ez egy ?si gy?zelmi sikoly volt, ?s egy beteljes?letlen d?h. Egy ?llat sikolya volt, ami t?bbet akart. M?sodik fejezet Caitlin az ?j lak?suk ajtaja el?tt ?llt meredten, ?s hirtelen r?eszm?lt, hogy hol is van. Halv?ny fogalma sem volt arr?l hogyan ker?lt oda. Az legutols? dolog, amire eml?kezett, az az, hogy a sik?torban volt. ?s most valahogy, egyszer csak otthon tal?lta mag?t. Minden m?sodpercre eml?kezett, hogy mi t?rt?nt a sik?torban, ?s pr?b?lta mindezt kit?r?lni az elm?j?b?l, de nem tudta. Len?zett a kez?re ?s a karjaira, v?rta, hogy valami m?snak l?ssa ?ket, de eg?szen norm?lisak voltak. Olyanok, mint amilyenek mindig is voltak. A d?h ?ts?p?rt rajta, ?tv?ltoztatta ?t, azt?n ?ppolyan gyorsan el is illant. De az ut?hat?s megmaradt; ?ress?get ?rzett valahol legbel?l. Zsibbad?st. ?s valami m?st is ?rzett, de nem tudta megfogalmazni. K?pek cik?ztak ?t az elm?j?n, k?pek a vereked?k oldalra hajlott nyak?r?l. A sz?vver?s?k l?ktet?s?r?l. ?s ?hs?get is ?rzett. Egyfajta v?gyat, s?v?rg?st. Caitlin igaz?b?l nem is akart hazat?rni. Nem akart foglakozni az anyj?val, k?l?n?sen ma nem. Nem akart foglakozni az ?j hellyel, a kicsomagol?ssal. Ha Sam nem lesz otthon, akkor csak fordul egyet ?s elmegy. Nem volt ?tlete, hogy hova menne, de legal?bb s?t?lna egyet. Vett egy m?ly leveg?t, kiny?jtotta a kez?t ?s r?tette az ajt?gombra. Most vagy a gomb volt meleg, vagy a keze volt hideg, mint a j?g. Caitlin bel?pett a ver?f?nyes lak?sba. ?rezte az ?tel illat?t a t?zhelyen, vagy tal?n a mikr?ban. Sam. ? mindig kor?n j?n haza ?s kaj?t k?sz?t mag?nak. Az anyja m?g ?r?kig nem lesz otthon. “Ez nem ?gy n?z ki, mint egy remek els? nap.” Caitlin megfordult ?s sokkolta az anyja hangja. Ott ?lt a kanap?n, cigarett?zott, ?s megvet?en n?zett v?gig a l?ny?n. “Mit csin?lt?l, m?r t?nkretetted a pulcsidat?” Caitlin len?zett ?s el?sz?r vette ?szre a koszos foltokat, ami tal?n akkor koszol?dott be, amikor a betonra esett. “Mi?rt vagy ilyen kor?n itthon?” K?rdezte Caitlin. “Nekem is az els? napom volt, tudhatod,” csattant fel. “Nem te vagy az egyetlen. Ma laza napom volt. A f?n?k kor?bban engedett haza.” Caitlin nem tudta elviselni az anyja g?nyos hangj?t. Ma este nem. Mindig olyan szemtelen volt vele ?s Caitlinnak most elege lett. Elhat?rozta, hogy ugyanolyan szemtelen?l fog viselkedni vele ? is. “Remek,” csapott vissza Caitlin. “Ez azt jelenti, hogy megint k?lt?z?nk?” Az anyja hirtelen l?bra sz?kkent. „Vigy?zz a sz?dra, te!” Rikoltotta. Caitlin tudta, hogy anyja csak ?r?gyet keres, hogy kiab?ljon vele. ?gy gondolta, az lesz a legjobb, hogy ink?bb belek?t, csakhogy essenek m?t t?l a dolgon. “Nem kellene Sam k?r?l cigarett?znod.” v?laszolta Caitlin hidegen, majd bel?pett a kis h?l?szob?j?ba, becsapva ?s kulcsra z?rva az ajt?t maga ut?n. “Gyere ki ide, te kis d?g! Hogy besz?lsz te az any?ddal!? Ki rakja a kenyeret az asztalodra…?” Caitlin annyira nem tudott figyelni ezen az ?jszak?n, hogy teljesen elnyomta mag?ban az anyja hangj?t. Ehelyett, a nap esem?nyei j?rtak a fej?ben. Azoknak a vereked?s fi?knak a nevet?se. Saj?t sz?vdobban?s?nak hangja a f?l?ben. A saj?t h?rg?s?nek hangja. Mi t?rt?nt ott pontosan? Honnan szerezte azt az er?t? Tal?n csak az adrenalin tombolt benne? R?szben azt k?v?nta, hogy ?gy legyen. De a m?sik r?sze tudta, hogy nem ?gy volt. Mi volt ?? A d?r?mb?l?s az ajtaj?n folytat?dott, de Caitlin alig hallotta. A telefonja az asztal?n volt, rezgett, mint az ?r?lt, ?s vill?ztak az ?zenetek, emailek, Facebook csetek – de azokat is alig ?szlelte. Odament a kis szobaablakhoz ?s len?zett az Amsterdam Ave sark?ra, ?s egy ismer?s hang ?bredt az elm?j?ben. Jonah hangja volt az. Egy halk, m?ly, megnyugtat? hang. ?s egy k?p, ahogy mosolyog. Visszaeml?kezett, hogy mennyire gyeng?d, ?s milyen t?r?kenynek t?nt. Azt?n l?tta ?t a f?ld?n fekve, v?resen, a becses hangszere pedig darabokban. A harag ?j hull?ma lobbant fel benne. K?s?bb a haragja ?talakult agg?d?sba; b?rcsak minden rendbe lenne vele, b?rcsak haza ?rt volna ?ps?gben… Elk?pzelte, hogy a fi? felh?vja ?t. Caitlin. Caitlin. “Caitlin?” Az ?j hang az ajt?n k?v?lr?l j?tt. Egy fi?hang volt. ?sszezavarodva t?rt vissza a gondolataib?l. “Sam vagyok. Engedj be.” A l?ny odament az ajt?hoz ?s a fej?t nekit?masztotta. “Anya elment” mondta a hang a m?sik oldalr?l. ”Elment cigarett??rt. Na, gyer?nk, engedj m?r be.” Caitlin kinyitotta az ajt?t. Sam ott ?lt, d?bbenten, aggodalommal az arc?n. 15 ?ves volt, de id?sebbnek n?zett ki a kor?n?l. Kor?n kezdett n?ni, m?r csaknem 180 cm magas volt, de nem volt m?g el?g ?rett, ?gyetlen ?s esetlen volt. Fekete haj? ?s barna szem?, b?re hasonl? ?rnyalat? volt, mint Caitlin?. Hat?rozottan l?tszott a rokons?g k?z?tt?k. ?s most l?tta az aggodalmat az arc?n. A fi? jobban szerette ?t, mint b?rki m?st. Caitlin beengedte ?s gyorsan bez?rta az ajt?t m?g?tte. “Sajn?lom” mondta. “Csak nem tudtam kiegyezni vele ma este.” “Mi t?rt?nt mindkett?t?kkel?” “A szok?sos. R?m sz?llt ?s ?n nem hagytam magam.” “Azt hiszem neh?z napja volt.” mondta Sam, ?s pr?b?lt b?k?t teremteni k?z?tt?k, ahogy mindig. „Rem?lem, nem r?gj?k ki megint.” “Kit ?rdekel? New York, Arizona, Texas… Kit ?rdekel, mi lesz a k?vetkez?? A k?lt?z?s?nk soha nem ?r v?get.” Sam a homlok?t r?ncolta, ahogy ?lt a sz?ken, ?s Caitlin hirtelen rosszat ?rzett. N?ha kiss? nyersen fogalmaz, besz?l gondolkod?s n?lk?l, ?s azt k?v?nta b?rcsak visszavonhatn? a szavait. “Milyen volt az els? napod?” K?rdezte Caitlin, pr?b?lva m?sra terelni a sz?t. Sam v?llat vont. “J? volt, azt hiszem,” b?k?dte l?bujj?val a sz?ket. Majd feln?zett. “?s a tied?” A l?ny megvonta a v?ll?t. Kellett, hogy legyen valami a kifejez?s?ben, mert a fi? nem n?zett f?lre. Folyamatosan ?t figyelte. “Mi t?rt?nt?” “Semmi,” mondta a l?ny v?dekez?en, majd megfordult ?s els?t?lt az ablak fel?. ?rezte, hogy Sam n?zi ?t. “Olyan… m?s vagy.” Caitlin hallgatott. Ha a fi? tudn? mi t?rt?nt… Vajon a k?ls? megjelen?se mutat valami v?ltoz?st? Nagyot nyelt, miel?tt megsz?lalt. “Milyen?” Csend. “Nem tudom,” felelte v?g?l a fi?. A l?ny c?ltalanul kib?mult az ablakon, azt?n ?szrevette, hogy kint, a sarki b?d?n?l egy f?rfi ?tver egy v?s?rl?t a fill?res t?sk?j?val. “Ut?lom ezt az ?j helyet” mondta a fi?. A l?ny megfordult, arccal a fi? fel?. “Ahogy ?n is.” “M?g azon is gondolkodtam…” – mondta a fi? a fej?t leszegve, – hogy elmegyek. “Hogy ?rted ezt?” V?llat vont. A fi?ra n?zett. El?g lehangoltnak t?nt. “Hov??” K?rdezte a l?ny. “Tal?n… lek?lt?z?m ap?hoz.” “Hogyan? Fogalmunk sincs, hogy hol van.” “Megpr?b?lhatom. Megkereshetem ?t.” “Hogyan?” “Nem tudom… De megpr?b?lhatom.” “Sam. ? ak?r m?r halott is lehet, amennyire mi ismerj?k.” “ Ne mondd ezt!” Ki?ltotta, ?s az arca elv?r?s?d?tt. “Sajn?lom,” mondta a l?ny. A fi? lenyugodott. “De belegondolt?l valaha, m?g ha meg is tal?ljuk, tal?n m?g l?tni sem akar minket? Elv?gre, ? l?pett le. ?s soha nem pr?b?lta felvenni vel?nk a kapcsolatot.” “Tal?n, mert anya nem engedte neki. “Vagy tal?n, mert egyszer?en nem szeret minket.” Sam homlokr?ncai m?lyebbek lettek, mik?zben a padl?t b?kd?ste a l?bujj?val. “Ut?nan?ztem a Facebookon” Caitlin szeme t?gra ny?lt a csod?lkoz?st?l. “Megtal?ltad ?t?” “Nem vagyok biztos benne. N?gy ember van ugyanezzel a n?vvel. Kett? k?z?l?k priv?t ?s nincs k?p r?luk. Mindkett?nek k?ldtem egy ?zenetet.” “?s?” Sam megr?zta a fej?t. “Semmi visszajelz?s.” “Apa nem lenne rajta a Facebookon.” “Azt nem tudhatod,” v?laszolta a fi? v?dekezve. Caitlin s?hajtott, oda ment az ?gy?hoz ?s lefek?dt. Felb?mult a s?rg?s mennyezetre, amelyr?l fest?k m?r helyenk?nt leh?mlott. K?v?ncsi volt hogyan ?rtek el erre a pontra. Voltak v?rosok, ahol boldogok voltak, ?s voltak id?k, amikor anyjuk is boldognak t?nt. Mint, amikor azzal a f?rfival randizott. El?gg? megb?zott benne, el?gg? legal?bbis ahhoz, hogy Caitlint egyszer egyed?l hagyja vele… Voltak v?rosok, mint p?ld?ul az utols?, ahol ? ?s Sam szint?n tal?lt n?h?ny ?j bar?tot, ahol ?gy t?nt sok?ig maradnak, legal?bb az iskola elv?gz?s?ig. Azt?n minden olyan gyorsan megfordult. ?s megint az ismer?s sorrend k?vetkezett; csomagol?s, b?cs?zkod?s, k?lt?zk?d?s. T?l nagy k?r?s lett volna egy norm?lis gyerekkor?rt? “Visszak?lt?zhetn?k Oakville-be,” mondta Sam hirtelen, megszak?tva a l?ny gondolatait. Oakville volt az a v?ros, ahol a legut?bb laktak. H?tborzongat? volt, hogy mindig pontosan tudta, mire gondol Caitlin. “A bar?taimn?l maradhatn?k.” A nap kezdett az idegeire menni. Ez m?r t?l sok volt a l?nynak. Nem gondolkodott tiszt?n, ?s csal?dott volt, amint hallotta, hogy Sam k?szen ?ll elhagyni ak?r m?g ?t is, mintha nem, ?rdekeln?, hogy mi lesz itt vele. “Akkor menj!” Pattantak ki bel?le hirtelen a szavak an?lk?l, hogy komolyan gondolta volna. Mintha valaki m?s mondta volna ki ?ket. Hallotta a ridegs?get a saj?t hangj?ban, ?s r?gt?n meg is b?nta. Mi?rt kellett neki ilyen meggondolatlans?got mondani? Mi?rt nem tudta t?rt?ztetni mag?t? Ha jobb hangulatban lett volna, ha nyugodtabb lett volna ?s nem z?dult volna minden egyszerre a nyak?ba, akkor nem ezt mondta volna. Vagy nem ?gy mondta volna. Olyat kellett volna mondjon, minthogy; tudom, hogy azt pr?b?lod elmondani, hogy soha nem hagyn?d el ezt a helyet ak?rmilyen rossz j?n, mert te nem hagyn?l engem egyed?l, hogy magam k?zdjek meg vele. ?s ?n nagyon szeretlek ez?rt. ?s soha nem hagyn?lak el. Ebben az elrontott gyermekkorban, mint a mi?nk, legal?bb mi itt vagyunk egym?snak. Ehelyett, a hangulata a legrosszabbat hozta ki bel?le. ?nz?en viselkedett ?s kifakadt. Mikor fel?lt, l?tta a s?rtetts?g okozta f?jdalmat a fi? arc?n. Vissza akarta vonni a szavait ?s azt mondani, hogy sajn?lja, csak ?tcsaptak a feje felett a hull?mok. A sz?j?t valahogy m?gsem tudta kinyitni. Sam lassan fel?llt a sz?kr?l ?s csendben elhagyta a szob?t, gyeng?den becsukva az ajt?t maga ut?n. Caitlin, te olyan idi?ta vagy, gondolta a l?ny mag?ban. Mi?rt kell, hogy ugyan?gy b?nj vele, mint az any?d b?nik teveled? Visszafek?dt ?s b?multa a plafont. ?szrevette, hogy egy m?sik oka is volt, hogy ?gy kifakadt. Sam akkor szak?totta meg a gondolatait – ?s csak abban a pillanatban tette – amikor azok a legrosszabbra fordultak. ?pp egy s?t?t gondolat villant ?t rajta, mikor a fi? megszak?totta, ?s miel?tt m?g es?lye lett volna megoldani azt. Az anyja ex-bar?tja. H?rom v?rossal ezel?tt t?rt?nt. Az egyszeri id?szak, amikor az anyja boldognak t?nt. Frank. 50 ?ves. Alacsony, h?sos, kopaszod?. Vastag, mint egy far?nk. ?s b?zl?tt, mint egy olcs? k?lni. ? m?g csak 16 volt akkor. Ott ?llt a kis mos?konyh?ban – ruh?j?t hajtogatva – mikor Frank megjelent az ajt?ban. Mindig olyan ijeszt? volt, amikor b?multa ?t. Lehajolt Caitlin ruh?ihoz ?s felvett egy p?rat a bugyij?b?l. Feltartotta ?ket is vigyorgott. Caitlin pedig elpirult zavar?ban ?s m?rg?ben. “Ezeket leejtetted,” mondta, vigyorogva. A l?ny kikapta ?ket a kez?b?l. “Mit akarsz?” Csapott vissza. “?gy kell az ?j mostohaap?ddal besz?lni?” Egy f?l l?p?st tett k?zelebb. “Te nem vagy a mostohaap?m.” “De az leszek – hamarosan.” A l?ny megpr?b?lt visszat?rni a ruh?i hajtogat?s?hoz, de a f?rfi m?g egy l?p?ssel k?zelebb j?tt. T?l k?zel. A l?ny sz?ve a mellkas?ban dobogott. “Azt hiszem itt az ideje, hogy egy kicsit jobban megismerj?k egym?st,” mondta, ?s levette az ?v?t. “Nem de?” Caitlin r?m?ltem pr?b?lta mellette kipr?selni mag?t az ajt?n, de akkor a f?rfi el?llta az ?tj?t, durv?n megragadta ?s nekicsapta a h?t?t a falnak. Akkor volt, hogy az megt?rt?nt. Egyfajta d?h kezdte ?tj?rni a test?t. Olyan d?h, ami k?l?nb?z?tt att?l, amit eddig tapasztalt. ?rezte, ahogy a teste felhev?l, l?ngra gy?l a talp?t?l eg?szen a feje b?bj?ig. Ahogy a f?rfi oda?rt hozz?, ? egyenesen felugrott ?s megr?gta ?t ?gy, hogy mindk?t l?ba a f?rfi mellkas?n landolt. Annak ellen?re, hogy ? csak harmad akkora volt, a f?rfi a r?g?st?l kirep?lt az ajt?n –kit?rve m?g az ajt?zsan?rt is a f?b?l – ?s m?g h?rom m?tert rep?lt, ?t a m?sik szob?ba. Mintha egy ?gy? robbantotta volna ?t kereszt?l a h?zon. Caitlin reszketve ?llt ott. Soha nem volt egy er?szakos szem?ly, soha nem volt ?gy, hogy meg?ss?n valakit. S?t, nem is volt olyan nagy vagy er?s. Hogy tudta ?gy megr?gni ?t? Hogy volt ereje megtenni ezt? Soha, senkit nem l?tott, legkev?sb? egy feln?tt embert a leveg?ben ?gy rep?lni, vagy ?sszez?zni egy ajt?t. Honnan sz?rmazik ehhez az ereje? A l?ny odament hozz? ?s meg?llt f?l?tte. A f?rfi ki volt ?tve, a h?t?n fek?dt. Azon t?n?d?tt, vajon meg?lte-e ?t. De abban a pillanatban – mikor a d?h m?g elt?lt?tte ?t – ez nem igaz?n ?rdekelte. Sokkal jobban agg?dott ?nmaga miatt, hogy kicsoda – vagy micsoda – volt ? val?j?ban. Soha nem l?tta Franket ?jra. M?g a k?vetkez? napon szak?tott az anyj?val, ?s sosem t?rt vissza. Az anyja sejtette, hogy valami t?rt?nt kettej?k k?z?tt, de soha egy sz?val sem eml?tette. Mindazon?ltal, ? Caitlint hib?ztatta a szak?t?s?rt, ami?rt t?nkretette az ?lete egyetlen boldog id?szak?t. ?s az ?ta is ?t hib?ztatja ?rte. Caitlin n?zte a m?ll? mennyezetet, s a sz?ve megdobbant egy gondolatt?l. A mai d?hkit?r?s?re gondolt ?s arra, hogy vajon van-e kapcsolat a k?t esem?ny k?z?tt. Mindig azt felt?telezte, hogy ami Frankkel t?rt?nt, az csak egy elszigetelt eset, valamilyen furcsa er?kit?r?s volt. De most ?gy gondolta, hogy az valami t?bbr?l sz?lt. Volt ott valami rajta k?v?l ?ll? er?? Vajon ? valamif?le csodabog?r? Kicsoda volt ?? Harmadik fejezet Caitlin rohant. A vereked?k visszat?rtek ?s ?ld?zik ?t, v?gig a sik?toron. A zs?kutca van el?tte, egy massz?v fal, de ? csak rohan fel?. Ahogy rohant, felgyorsult, de olyan hihetetlen sebess?gre, hogy az ?p?letek csak ?gy rep?ltek el mellette. ?rezte, ahogy a sz?l belekap a haj?ba. Ahogy k?zelebb ?rt, felugrott, ?s egyetlen ugr?ssal a fal tetej?n termett, 9 m?ter magasan. M?g egy ugr?s, ?s ?jra ?trep?lt a leveg?n, 9 m?ter, 6 m?ter, majd a betonra ?rkezett an?lk?l, hogy ritmust vesztett volna. ?s csak futott, ?s futott. ?gy ?rezte, hogy ereje telj?ben van ?s legy?zhetetlen. A sebess?ge m?g jobban emelkedett, ?s ?gy ?rezte mintha tudna rep?lni. Lent, a beton a tulajdon szeme el?tt v?ltozott f?v?, magas, lengedez? z?ld f?v?. A nap ragyogott, ? pedig rohant a pr?rin, ?s mintha az otthon?t l?tta volna a korai gyermekkor?b?l. M?r t?volr?l ?rz?kelte az apj?t, ahogy ott ?llt a l?that?ron. Ahogy szaladt fej?je, ?rezte, hogy k?zeledik hozz?. Szem?vel addig ?sszpontos?tott, m?g az apja beker?lt a k?z?ppontba. Ott ?llt nagy mosollyal ?s sz?lesre t?rt karokkal. Конец ознакомительного фрагмента. Текст предоставлен ООО «ЛитРес». Прочитайте эту книгу целиком, купив полную легальную версию (https://www.litres.ru/pages/biblio_book/?art=43695647&lfrom=688855901) на ЛитРес. Безопасно оплатить книгу можно банковской картой Visa, MasterCard, Maestro, со счета мобильного телефона, с платежного терминала, в салоне МТС или Связной, через PayPal, WebMoney, Яндекс.Деньги, QIWI Кошелек, бонусными картами или другим удобным Вам способом.